Helyzet a következő: munkát kaptam, minden besűrűsödik, és nem is merem mondani, mi mindent kéne még tennem...
De a lényeg, hogy meghoztam a Special Episode befejező részét, így teljes a történet. Néhány szemszögből.
A következőkben egyre közeledünk a végéhez, és már most is szeretnék kicsit előrevetíteni, persze csak éppen annyira, hogy csak az sejtse meg, aki olvas a sorok között, és eddig is ezt tette.
Spoilerveszély:
Harry, öngyi, és a vége pár mondat.
xx, Elly
***
- Kudarc - ejtettem a fejem Hubbard asztalára. Ő mellettem féloldalasan az asztalon ült, és a lezárt aktát lapozgatta, amit az előbb adtam vissza neki.
- Dehogy... Ha nincsenek az eredményei, sosem jutunk el a megbízóhoz. Nyugi, ezt is maga oldotta meg - barátságosan lapogatta meg a hátam, de tőlem csak egy keserű sóhajra telt.
- Itt sem voltam. Egyszerűen csak behozták, leültették, és elmondott mindent. Nélkülem!
- Vivi... Ne felejtse el, hogy maga elsősorban a BBC embere. Ott dolgozik.
- Tudom... De ez az én ügyem is volt...
- Ne duzzogjon. Gyerünk! Iszunk szépen egy teát, közben pedig szépen, alaposan átnézi az aktát, aztán ír egy szép forgatókönyvet. Na, gyerünk - gyengéden kapart össze mélabúmból, aztán lebattyogtunk a büfébe egy teára.
ÜGYIRAT: Jane Leslie, Amanda Richards, Eleanor Danson, Rachel Hamilton, Anne Tilldy
ÁTTEKINTÉS
Első áldozat: 2014. június 12. Jane Leslie.
Halál oka: Vérveszteség, a torkán 8 cm-es seb.
Másodlagos tetthely: Kew Gardens, Brentford Gate, Kew, richmond, London, Surrey TW9 3AB
Második áldozat: 2014. június 21. Amanda Richards
Halál oka:Vérveszteség, a torkán 7,8 cm-es seb.
Másodlagos tetthely: Regent's Park, Chester Rd, London NW1 4NR
Harmadik áldozat: 2014. június 27. Eleanor Danson
Halál oka: Vérveszteség, a torkán 8,3 cm-es seb.
Másodlagos tetthely: Golders Green Crematorium, Hope Lane, Finchley Road, Golders Green, London NW 11
Negyedik áldozat: 2014. június 30. Rachel Hamilton
Halál oka: Vérveszteség, a torkán 8,1 cm-es seb.
Másodlagos tetthely: Chelsea Physic Garden, 66 Royal Hospital Rd, Chelsea, London SW3 4HS
Ötödik áldozat: 2014. július 10. Anne Tilldy
Halál oka:Vérveszteség, a torkán 7,5 cm-es seb.
Másodlagos tetthely: St. James's Park, Horse Guards Road, London SW1A 2BJ
TETT
Az áldozatokat közparkok területén találták. Mindegyikük torkát elvágták, a halál kiváltó oka a seb. Nem a parkokban haltak meg. Mindannyiukat máshol ölték meg, zsákban vitték a másodlagos tetthelyre. Az indíték minden esetben ugyanaz: az áldozatok második, titkos életének árulása...
GYANÚSÍTOTTAK
Mind az öt esetben más-más az elkövető. Amber Tallin, Rose-Marie Pircen, Georgia Watson, Emma Bloom és Selena Woodsen mind-mind törékenynek látszó, de erős nők. Az áldozatok ismerték az elkövetőket, egy helyen dolgoztak a Moreland Street 287 A349 szám alatt illegálisan működő bordélyházban.
Minden áldozat nyakán ugyanaz a kés hasított végig, köszönhetően a gyilkosságok különböző időpontjának.
(...)
- Öngyilkosság volt - dobta be a számomra indokolatlan mondatot a jelentés kellős közepén Brian.
- Mi volt öngyilkosság?
- A Styles gyerek. Nem találtunk semmi másra utaló nyomot.
- Szerintem tévednek - továbbra is az aktát bújtam, valahogy jobban lekötött a legyilkolt titkos kurvák társasága, de az agyam hátsó szegletében már megindult a vezérhangya. Tudom, hogy megölték.
- Sajnálom, de most nem adhatok szabad kezet. A főnök minél előbb pontot akar tenni az ügy végére.
- Persze, és hátha egy kezdő sorozatgyilkos, aki a fejébe vette, hogy hírességekre szakosodik. Akkor majd a harmadik után végre kivizsgálják alaposan az ügyeket?
- Ne legyen cinikus... Tudja, hogy semmit sem tehetek. Harry meghalt. A média kapott jó pár anyagot, amin csámcsoghat, a családdal már beszéltünk. A barátai magára várnak.
- Hogy? - hirtelen kaptam fel a fejem. Azonnal kiszakított a gyilkosságsorozatból. Miért nekem kell velük beszélnem?
- Magában bíznak. Maga szerint a közös kávé nem ért semmit? Ha odabiceg egy féllábú, mogorva nyomozó, azt sem hiszik el nekem, hogy kék az ég. Maga kell. Délután jönnek.
- Forgatok.
- Lemondja.
- Nem maga mondta hogy elsősorban a BBC-nek dolgozom? - kérdeztem félig felhúzott szemöldökkel.
- Ma délután kettőkor nem. Nem muszáj minden mondatom megjegyeznie...
- Nem teheti ezt velem...
- Sajnálom, felsőbb parancsot teljesítek - ingatta bocsánatkérően a fejét.
- Ó, maguk rendőrök a folytonos teljesítési kényszerükkel... Mégis mit mondhatnék nekik? Bocs, hazudtam, mégis öngyi lett a barátotok? - bevallom, kicsit kikeltem magamból, de Dr. House is utálja közölni a halálhíreket, én sem vagyok ezzel másképp.
- Talán a végzett magával is jó lesz. És különben is, ha hitegette őket azzal, hogy gyilkosság lehet, az csakis a maga hibája. Javítsa ki! - felhörpintette a teája maradékát, és indulni készült.
- Akarok egy saját asztalt! - kiabáltam bicegő alakja után, de ő csak hátra intett. - Ezek után meg pláne...
Órákig ücsörögtem a büfében. Szépen lassan visszazökkentem a megkéselt lányok történetébe, de minduntalan azon kaptam magam, hogy begyakorolt mondókát gyártok a One Direction megcsonkult formációjának magyarázatára.
Nem hittem, hogy Harry megölte magát. Ha másért nem, a családja miatt biztosan nem... Utánanéztem. Szerette őket. A banda pedig szintén a családja volt. Két családot nem hagy el az ember. Hacsak nincs valami jó oka rá...
- El sem hiszem, hogy ezt csinálom... - mormoltam az orrom alá, aztán benyitottam az egyik légkondicionált fogadószobába. Általában itt beszélnek a rendőrök a családtagokkal, hozzátartozókkal. A beszélgetések tetemes része nem kellemes bájcsevej, így próbáltak kicsit barátságosabb hangot megütni a szoba berendezésénél. Gyanítom, hogy az összes, erre a célra fenntartott helyiség pontosan így néz ki. A világoszöld falakon néhány tájkép lógott, a központi szerepet egy hatalmas fenyőasztal kapta, egyik oldalán két bordó bársonyhuzatos székkel, míg a másik oldalán ugyanilyen ülőalkalmatosság négy másik társával. Az egyik falon hatalmas ablak terpeszkedett, leheletvékony függöny takarta, két sarokban éppen nyíló hibiszkusz pihent, és élvezte a napsütést. A nekem háttal ülő négy széken egy emberként fordult meg a négy fiú. - Jó napot - bakker, de jó! Még így is magabiztos vagyok. Pajzsként szorítottam magamhoz a sorozatgyilkos mappát és a most kapott Harry Styles anyagot, mintha legalábbis megvédenének. Mind viszonozták a köszönésem, és kezet fogtunk. Csak amikor a székemhez értem, vettem észre, hogy nem üres a hely mellettem, Hubbard békésen pihentette a lábát rajta.
- Hubbard - biccentettem óvatosan, mire röviden rám mosolygott. Ez jól esik. Örülök, hogy nem teljesen egyedül kell végigcsinálnom.
- Öngyilkosság volt - dobta be a számomra indokolatlan mondatot a jelentés kellős közepén Brian.
- Mi volt öngyilkosság?
- A Styles gyerek. Nem találtunk semmi másra utaló nyomot.
- Szerintem tévednek - továbbra is az aktát bújtam, valahogy jobban lekötött a legyilkolt titkos kurvák társasága, de az agyam hátsó szegletében már megindult a vezérhangya. Tudom, hogy megölték.
- Sajnálom, de most nem adhatok szabad kezet. A főnök minél előbb pontot akar tenni az ügy végére.
- Persze, és hátha egy kezdő sorozatgyilkos, aki a fejébe vette, hogy hírességekre szakosodik. Akkor majd a harmadik után végre kivizsgálják alaposan az ügyeket?
- Ne legyen cinikus... Tudja, hogy semmit sem tehetek. Harry meghalt. A média kapott jó pár anyagot, amin csámcsoghat, a családdal már beszéltünk. A barátai magára várnak.
- Hogy? - hirtelen kaptam fel a fejem. Azonnal kiszakított a gyilkosságsorozatból. Miért nekem kell velük beszélnem?
- Magában bíznak. Maga szerint a közös kávé nem ért semmit? Ha odabiceg egy féllábú, mogorva nyomozó, azt sem hiszik el nekem, hogy kék az ég. Maga kell. Délután jönnek.
- Forgatok.
- Lemondja.
- Nem maga mondta hogy elsősorban a BBC-nek dolgozom? - kérdeztem félig felhúzott szemöldökkel.
- Ma délután kettőkor nem. Nem muszáj minden mondatom megjegyeznie...
- Nem teheti ezt velem...
- Sajnálom, felsőbb parancsot teljesítek - ingatta bocsánatkérően a fejét.
- Ó, maguk rendőrök a folytonos teljesítési kényszerükkel... Mégis mit mondhatnék nekik? Bocs, hazudtam, mégis öngyi lett a barátotok? - bevallom, kicsit kikeltem magamból, de Dr. House is utálja közölni a halálhíreket, én sem vagyok ezzel másképp.
- Talán a végzett magával is jó lesz. És különben is, ha hitegette őket azzal, hogy gyilkosság lehet, az csakis a maga hibája. Javítsa ki! - felhörpintette a teája maradékát, és indulni készült.
- Akarok egy saját asztalt! - kiabáltam bicegő alakja után, de ő csak hátra intett. - Ezek után meg pláne...
Órákig ücsörögtem a büfében. Szépen lassan visszazökkentem a megkéselt lányok történetébe, de minduntalan azon kaptam magam, hogy begyakorolt mondókát gyártok a One Direction megcsonkult formációjának magyarázatára.
Nem hittem, hogy Harry megölte magát. Ha másért nem, a családja miatt biztosan nem... Utánanéztem. Szerette őket. A banda pedig szintén a családja volt. Két családot nem hagy el az ember. Hacsak nincs valami jó oka rá...
*
- El sem hiszem, hogy ezt csinálom... - mormoltam az orrom alá, aztán benyitottam az egyik légkondicionált fogadószobába. Általában itt beszélnek a rendőrök a családtagokkal, hozzátartozókkal. A beszélgetések tetemes része nem kellemes bájcsevej, így próbáltak kicsit barátságosabb hangot megütni a szoba berendezésénél. Gyanítom, hogy az összes, erre a célra fenntartott helyiség pontosan így néz ki. A világoszöld falakon néhány tájkép lógott, a központi szerepet egy hatalmas fenyőasztal kapta, egyik oldalán két bordó bársonyhuzatos székkel, míg a másik oldalán ugyanilyen ülőalkalmatosság négy másik társával. Az egyik falon hatalmas ablak terpeszkedett, leheletvékony függöny takarta, két sarokban éppen nyíló hibiszkusz pihent, és élvezte a napsütést. A nekem háttal ülő négy széken egy emberként fordult meg a négy fiú. - Jó napot - bakker, de jó! Még így is magabiztos vagyok. Pajzsként szorítottam magamhoz a sorozatgyilkos mappát és a most kapott Harry Styles anyagot, mintha legalábbis megvédenének. Mind viszonozták a köszönésem, és kezet fogtunk. Csak amikor a székemhez értem, vettem észre, hogy nem üres a hely mellettem, Hubbard békésen pihentette a lábát rajta.
- Hubbard - biccentettem óvatosan, mire röviden rám mosolygott. Ez jól esik. Örülök, hogy nem teljesen egyedül kell végigcsinálnom.
- Ugye gyilkosság volt? – szegezte nekem azonnal a
kérdést Louis. Hosszú pillanatokig csak néztem, aztán a fejem ráztam.
- Sajnos, nem. Harry a saját kezével vetett véget
az életének – úgy éreztem magam, mint egy elcsépelt kórházsorozat baleseti
sebésze, aki most közli a családdal, hogy nem sikerült megmenteni a fiúkat.
Mind a négyen megsemmisülve ültek velem szemben.
- Nem tudnák elmondani pontosan, mi bántotta a
barátjukat az elmúlt néhány hónapban? – kérdezte színtelen hangon Hubbard. Most
nagyon irigyeltem, mennyire tárgyilagos tud maradni.
- Már elmondtuk Viviennek. A hírnév felőrölte. Már
az X factor idején is ő viselte a legnehezebben a felhajtást. Aztán ahogy
teltek az évek, úgy tűnt, beletanult – Liam vette át a szót, mint a kvartett
leghidegfejűbb tagja.
- Semmi jel nem utalt rá, mire készül? – próbáltam
felvenni a fonalat Hubbarddal.
- Nemrég jött ki egy rehabilitációs központból.
Úgy tűnt jól van. Újra nevetett, és kedvesen viselkedett a paparazzikkal is.
Azt hittük, minden rendbe jön.
- Nem ölhette meg magát… - temette kezei közé az
arcát Louis. – Itt valami tévedés lesz. Harry sosem tett volna ilyet.
- Talán belefáradt… - vetettem fel.
- Nem hinném. Újra talált értelmet az életének – rázta a fejét Zayn.
- Sajnálom... - elhalt suttogásra futotta csak, de ezen a ponton már nem tudtam mit mondani.
- Beszélt maguknak Viviről? - kérdezte Hubbard.
- Csak néhányszor. Még ugrattuk is érte, hogy valaki olyanba zúgott bele, akit aztán tényleg nem lesz piskóta megszerezni. Már bocsánat - nézett rám félénken Niall, de csak intettem, hogy folytassa. - Úgy beszélt magáról, mint egy gyógyítóról, akit csak neki küldtek. Mindent tudni akart, ami magával történik, a megszállottja lett.
- Talán a reménytelenség végezhetett vele? - fűzte tovább a nyomozó. Megütközve néztem rá. Hogy Harry miattam halt volna meg?
- Teljességgel kizárt. Csak egy telefonjába került volna, és azonnal megszerezte volna a címét, vagy a telefonszámát - könyökölt az asztalra Liam. - Harry nem adott fel soha semmit. Komolyan tervezte, hogy beszél Viviennel, és egyáltalán nem volt esetleges B terv, hogy ez nem jöhet össze.
- Ahogy a halála sem volt belekalkulálva - mondta Hubbard.
- Felhívott aznap este - szólalt meg alig hallhatóan Louis. - Azt mondta, minden kész. Azt hittem, arra céloz, hogy felveszi önnel a kapcsolatot.
- Talán az öngyilkosságra gondolt - néztem Louisra, aki úgy viszonozta, mintha földönkívüli lennék.
- Jó kedve volt. Egy ember, aki készül eldobni magától az életet, vidám?
- Nem ez lenne az első eset. Megnyugvást érzett. Sikert, hogy meg tudja tenni.
- Megölte magát... - suttogta Louis, és szó nélkül kiment a szobából. A többiek csendesen elnézést kértek, elköszöntek, aztán követték barátjukat.
*
Mindig.... Mindig csak a balhé. Miért nem lehet egyszerűen öngyilkosság?
Látta az újságokban. A szőke liba kételkedik, és leleplezheti.
Nem fog megtörténni.
Nagyon tetszik! Egyre izgibb. :)
VálaszTörlésImádom az írásodat, zseniálisak, nem bírom ki, hogy ne olvassam el többször is! :) Fel sem tudom fogni, honnan tudod ennyire részletesen és pontosan leírni a dolgokat...
VálaszTörlés