Ha másra nem jó egy péntek este, hát ihletgyűjtésre. De komolyan. Itt, és ott is nagyon eszembe jutott most pár dolog, de a krimi és Sherlock és nem utolsó sorban Ben imádatomhoz hűen itt érkezem a résszel. Meg, összejöttek a pipák is ám! Sőőt, 2x annyi! Jó, nem nagy szám, de az én kisebbségi komplexusomnak már ez is szívet melengető.
Hadd spoilerezzek kicsit, képen kívül: a következő részben megjelenik végre a másik főszereplő; Benedict Cumberbatch. Én alig várom, remélem, ti is! ;-)
xx, Elly
Kommentálni, pipálni ér!
***
Nem tudom, hogy minek nevezzem magam... Nem, nem a Petőfi-féle Minek nevezzelek, hanem rossz, nagyon rossz értelemben.
Leszegett fejjel gyalogoltam végig a Szabadság hídon a búcsúbulim után, közben az elmúlt hétre gondolva.
2013. OKTÓBER 9.
" - Mit tudtál meg? - vágtam ki köszönés nélkül a boncterem lengőajtóit.
- Befosol! - vigyorgott elégedetten Béla a halott lány fölött, akit utoljára behoztak.
- Szóval? - az asztalra könyököltem, és végigmértem a frissen összevarrt Y-vágást.
- Nem volt tökéletesen tiszta a hulla, mint eddig. Az előző áldozatok olyan gonddal voltak letörölgetve, mintha valami porcelánbabák lettek volna. Leszámítva persze a saját vérüket. Abból kaptak bőven... De ő most más! Haj, és ujjlenyomat mintákat találtam. A haj használhatatlan, nincs meg a töve, de talán az ujjlenyomattal még lehet valamit kezdeni. Felküldtem az irodába. Te találtál valamit?
- A kanál '69-es gyártmány, és egyértelműen a hegyes feléből törött le. Innen mindjárt Horváthhoz megyek, indulunk a Terror Házába, az aktákért, hogy ott milyen gyártású darabok voltak.
- Hát sok sikert, Horváth ma elég zabos... - fintorgott Béla.
- Ugyan Bécikém, tudod, hogy tudok bánni vele! - legyintettem magabiztosan, de belül éreztem, hogy ma nekem sem fog menni. Hiszen én vagyok az oka az egésznek...
~*~
- Menjünk - lökte el magát a lift falától Horváth, és a parkoló felé indult. Hosszabb lábainak hála kicsit kocognom kellett. Némán ültünk egy ideig egymás mellett.
- Sajnálom, hogy nem szóltam előbb. Biztos nélkülem is megold..- elharaptam a szó végét. Mielőtt elment, tegeződtünk, de az sms-ben újra magázott.
- Nem az ügyről van szó. De ha nem érti, inkább ne s beszéljünk róla - némán bólintottam. Akkor esett le. Horváthot nem az érdekli, hogy nem fejezi be az ügyet, hanem valóban én... Így még bonyolultabb. Hidegebbnek kell lennem vele, mint eddig bármikor. Nem tehetem még kuszábbá a dolgokat egy héttel az indulásom előtt.
A Terror Házában bebizonyosodott a gyanúnk: csak azokat a kanalakat nyúlták le, amiket '69-ben gyártottak. Vajon mitől olyan különleges ez a szám? Ebben az évben születhetett a gyilkos? Sok mindent megmagyarázna. "
Még sosem tűnt fel, hogy milyen frankón megcsinálták a Fővám teret. Mondjuk, nem gyakran fordulok erre, de néha azért ebben a Vásárcsarnokban vásárolunk. Az meg ugye itt van a szomszédban.
Mit érdekel engem a híd, amikor elkaptuk a kanalas gyilkost... A szemem könnyekkel telt meg, amiket nem tudtam elég gyorsan letörölni, így végigfolytak az arcomon, száraz szemfestékdarabokat víve magukkal.
Hogy nem vettem észre? Hogy nem láttam a szálakat, amik összefutottak az orrom előtt? Minden, minden a szemem előtt történt.
2013. OKTÓBER 11.
"Éppen meeting kellős közepén ültünk, Krisztián vizslató szemeinek kereszttüzében, amikor megcsörrent a telefonom, amit kizárólag csak a rendőrségi ügyek lebonyolítására használok. Legálisan sosem kellett lehalkítanom, mert nem lehet tudni, mikor fut be hívás az évszázad esetével.
- Vedd csak fel! - intett Ági. Bocsánatkérően néztem körbe, és fogadtam a hívást.
- Igen, Jávor!
- Vivi, be kell jönnöd... - szólt bele a telefonba Béci. A hangja tele volt aggodalommal.
- Mi a baj, Béci? - idegesen Ágira néztem, és a homlokomat ráncoltam.
- Tegnap a laborosok azonosították az ujjlenyomatot. A kommandósok éjjel elfogták.
- Ez király! Miért úgy mondod, mintha a vesztőhelyről telefonálnál? - hirtelen megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, de továbbra is aggasztott Béci hanglejtése. Nem jelent jót.
- Majd meglátod. Csak gyere be, ahogy tudsz.
- Rendben - Ágira néztem, aki bólintott. - Negyed óra és ott vagyok. Ne hagyjatok ki a javából!
- Ígérem. Nemsokára találkozunk - bontotta a vonalat, meg sem várta míg elköszönök. Mi a franc lehet? Ki a gyilkos, hogy ennyire felzaklatta?
- Mennem kell. Megvan a kanalas gyilkos - felkaptam a jegyzeteimet, és már futottam is. Hogy miért, nem tudom, de reggel kocsival indultam el, holott gyalog is csak 20 perc lenne az Oktogon.
Siettem, ahogy tudtam, szinte feltéptem a kapitányság ajtaját. A recepciós szó nélkül figyelt, ahogy a liftbe futok, aztán gyorsan nyomtam a 3-as gombot, hogy a kihallgató termek szintjére érjek.
Fehér falak, linóleum, természetellenes fényt adó lámpacsövek. Az embert már a folyosón elfogja a borzongás. Egy kis központi, félkör alakú rész következett, aminek az egyik falán egy kivetítő terpeszkedett, folyamatosan tudósítva, hogy kik és melyik kihallgató szobában vannak. Szememmel azonnal Horváth nevét kerestem, de helyette Niedermüllerét találtam, az alezredesét. Mi a szar? Mellette a 7-es szám villogott, így gyors léptekkel elindultam.
Minden kihallgató szoba gyakorlatilag két szoba. Az egyik, ahova berontottam, egy hangszigetelt, egyik falán egy hatalmas üvegfallal, ahonnan a második, belső szobára látni. Az elsőben vannak a fontosabb nyomozók, rendőrök és munkatársak, akiknek jelen kell lenni az adott kihallgatáson, a másodikban zajlik maga a kihallgatás.
Ahogy beléptem, mindenki felém kapta a fejét, és sajnálkozva nézett rám. Értetlenül néztem vissza, és az ablak felé kaptam a fejem. Örülök, hogy nem látni a mi szobánkat. A lábam földbe gyökerezett. Niedermüller higgadtan támaszkodott a szürke fémasztalnak, a mögötte lévő ajtónál két rendőr állt, vele szemben bilincsbe verve a gyanúsított, a gyilkos: Horváth."
A Kálvinon le kellett ülnöm. Hajnali hatkor, ráadásul szombat reggel még nagyon kevesen lézengtek az utcán, páran; ahogy én is, a tegnapi buli után botorkáltak haza. Leültem az aluljáró korlátjára, és szabad folyást engedtem a könnyeimnek. Még nem volt időm tisztán végiggondolni Horváth tettét. Hogy tehette? Három évig hazugságban dolgoztunk együtt. Miután kiderült, hogy ő a tettes, a hír, hogy nem csak munkakapcsolat volt köztünk, akármennyire is volt tiszavirág életű, futótűzként terjedt el a kapitányságon. Mindenki sajnálkozó tekintetével kellett megbirkóznom, amikor kértem, hogy hadd hallgassam ki én is.
Csakhogy a szobában már nem Horváth volt. Nem ismertem az embert, aki szemben ült velem.
" - Nahát, Vivi! Hogy intézted el, hogy beengedjenek? - mosolygott Horváth, és összekulcsolt kezekkel dölt előre az asztalon. Állva csillogó tekintetét, mindenféle érzelem nélkül az arcomon ültem le vele szemben.
- Miért tette? - kérdeztem hivatalos hangon.
- Ugyan már, édes... Te tudod, miért vagy jó? Mert tudsz a gyilkosok fejével gondolkodni - nevetett Horváth.
- Miért tette? - ismételtem meg a kérdést.
- Akarod hallani? Akarsz a te Viktorod szájából ilyet hallani? Nem akarod inkább megtartani azt az estét búcsúajándéknak az utazás előtt? - mereven álltam a tekintetét, lepergett rólam minden pimasz megjegyzése. - Hát jó - megvonta a vállát, és kényelmesen hátradőlt a székében. - Szeretem látni, ahogy elhagyja őket az élet. És anyám szociológus volt. Meséltem már neked az anyámról? Nem véletlenül. Elhagyott. Apámnak hagyott egy levelet, hogy a munkájának akar élni, és hogy kár volt gyereket vállalni. Te is bekattantál volna a helyemben, édes - mosolygott negédesen.
- Miért pont a kanál? - próbáltam lényegre törő maradni, és nem mutatni, mennyire szíven üt a viselkedése. Mintha egy másik ember lenne. De ő csak egy gyilkos, ezt nem felejthetem el.
- Ez vicces - nevetett fel. - Láttad a Kanalas gyilkost? A világ leghosszabb filmje. A gyilkos kilenc éven át üldözi az áldozatot, és egy kanállal ütögeti. 9 óra a film. Nem semmi. A trailer 20 perces. Vicces film. Valamit akartam vele kezdeni. De senkit nem hajkurászhatok 9 évig... Hála az emberi leleményességnek ezt is megoldottam."
Nem bírtam tovább visszaemlékezni. Hisztérikusan sírtam a 9-es buszon is, és még a Nyugatiban is, ahol leszálltam. Muszáj volt egy kicsit beülnöm a pályaudvarra, hogy megnyugodjak. Hogy ismerheti félre az ember a másikat ilyen élesen? Taknyom-nyálam egybeszakadt, mire összeszedtem magam, és hazavánszorogtam.
A zuhany alatt az utolsó undorító dolgot pörgettem végig, ami átbillentette a szekerem London felé. Konkrétan a tegnap este.
2013. OKTÓBER 12.
" - Vivi... - nézett rám szeretetteljesen Ági. A "vitatkozóban", vagyis a tárgyalóban ültünk, és éppen a búcsúbulim ment. Réka ragaszkodott hozzá, mint utóbb kiderült, én nem is tudtam az egészről. - Amikor eljöttél hozzám gyakorlatra, tudod, sokszor említettem, hogy hasonlítunk. Büszke vagyok rá, hogy ez így van, még ha szarakodsz is a könyveddel... - mindenki felnevetett, én meg belepirultam a pezsgőspoharamba. - Szóval csak annyi, hogy vidd el a jó hírünket az esős Londonba, és szedj fel egy gazdag producert! - mindenki nevetve koccintott.
- Hát itt vagy - lépett mellém Krisztián, mire kicsit összerezzentem. Bevallom, semmi jelét nem adtam, hogy részt vettem volna a bulin, és azt hiszem, ez érthető is. Mindenki tudott Horváthról.
- Pedig nem bújtam el...
- Mit szólnál, ha elszöktetnélek erről a borzalmas kényszer buliról?
Kellemesen csípte az arcom a szél, ahogy kiléptünk a lépcsőházból, és a budai oldal felé vettük az irányt. Nem akartam éjszakai járatra szállni, mert büdös,és valószínűleg a bérletem is lejárt már. A séta pedig jó! Még, ha kilométerekről is van szó.
Krisztián egy új építésű lakóparkban lakott. Ha jól emlékszem, nemrég költözött ide, ez az első saját lakása. A lift a legfelső emeletre vitt, így egy tetőtéri lakásba értünk. A világosbarna, és a fekete uralkodott, férfias eleganciával, a falakon fekete-fehér képekkel, ha jól láttam, nem csak a saját képeivel.
Kényelmesen süppedtem be a kanapéba, Krisztián egy másik szobában, gondolom a konyhában matatott, amíg le nem huppant mellém egy üveg whiskyvel és két pohárral.
- Kitaláltam egy játékot! - mind a kettőnknek töltött. Kicsit félve néztem rá, mire felnevetett. - Ne nézz így! A lényeg, hogy beteszem a Dallast, és akkor kell innunk egy pohárral, ha a sorozatban is isznak. Na, mmit szólsz? Benne vagy?
- Miből gondolod, hogy sokat isznak?
- Tudom."
A Ewing család nem szűkölködött, de köztük soha senki nem lett részeg. Nem úgy, mint mi. Hajnalban halkan másztam ki Krisztián öleléséből, felöltöztem, és hazamentem.
El kell mennem...
- Sajnálom, hogy nem szóltam előbb. Biztos nélkülem is megold..- elharaptam a szó végét. Mielőtt elment, tegeződtünk, de az sms-ben újra magázott.
- Nem az ügyről van szó. De ha nem érti, inkább ne s beszéljünk róla - némán bólintottam. Akkor esett le. Horváthot nem az érdekli, hogy nem fejezi be az ügyet, hanem valóban én... Így még bonyolultabb. Hidegebbnek kell lennem vele, mint eddig bármikor. Nem tehetem még kuszábbá a dolgokat egy héttel az indulásom előtt.
A Terror Házában bebizonyosodott a gyanúnk: csak azokat a kanalakat nyúlták le, amiket '69-ben gyártottak. Vajon mitől olyan különleges ez a szám? Ebben az évben születhetett a gyilkos? Sok mindent megmagyarázna. "
Még sosem tűnt fel, hogy milyen frankón megcsinálták a Fővám teret. Mondjuk, nem gyakran fordulok erre, de néha azért ebben a Vásárcsarnokban vásárolunk. Az meg ugye itt van a szomszédban.
Mit érdekel engem a híd, amikor elkaptuk a kanalas gyilkost... A szemem könnyekkel telt meg, amiket nem tudtam elég gyorsan letörölni, így végigfolytak az arcomon, száraz szemfestékdarabokat víve magukkal.
Hogy nem vettem észre? Hogy nem láttam a szálakat, amik összefutottak az orrom előtt? Minden, minden a szemem előtt történt.
2013. OKTÓBER 11.
"Éppen meeting kellős közepén ültünk, Krisztián vizslató szemeinek kereszttüzében, amikor megcsörrent a telefonom, amit kizárólag csak a rendőrségi ügyek lebonyolítására használok. Legálisan sosem kellett lehalkítanom, mert nem lehet tudni, mikor fut be hívás az évszázad esetével.
- Vedd csak fel! - intett Ági. Bocsánatkérően néztem körbe, és fogadtam a hívást.
- Igen, Jávor!
- Vivi, be kell jönnöd... - szólt bele a telefonba Béci. A hangja tele volt aggodalommal.
- Mi a baj, Béci? - idegesen Ágira néztem, és a homlokomat ráncoltam.
- Tegnap a laborosok azonosították az ujjlenyomatot. A kommandósok éjjel elfogták.
- Ez király! Miért úgy mondod, mintha a vesztőhelyről telefonálnál? - hirtelen megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, de továbbra is aggasztott Béci hanglejtése. Nem jelent jót.
- Majd meglátod. Csak gyere be, ahogy tudsz.
- Rendben - Ágira néztem, aki bólintott. - Negyed óra és ott vagyok. Ne hagyjatok ki a javából!
- Ígérem. Nemsokára találkozunk - bontotta a vonalat, meg sem várta míg elköszönök. Mi a franc lehet? Ki a gyilkos, hogy ennyire felzaklatta?
- Mennem kell. Megvan a kanalas gyilkos - felkaptam a jegyzeteimet, és már futottam is. Hogy miért, nem tudom, de reggel kocsival indultam el, holott gyalog is csak 20 perc lenne az Oktogon.
Siettem, ahogy tudtam, szinte feltéptem a kapitányság ajtaját. A recepciós szó nélkül figyelt, ahogy a liftbe futok, aztán gyorsan nyomtam a 3-as gombot, hogy a kihallgató termek szintjére érjek.
Fehér falak, linóleum, természetellenes fényt adó lámpacsövek. Az embert már a folyosón elfogja a borzongás. Egy kis központi, félkör alakú rész következett, aminek az egyik falán egy kivetítő terpeszkedett, folyamatosan tudósítva, hogy kik és melyik kihallgató szobában vannak. Szememmel azonnal Horváth nevét kerestem, de helyette Niedermüllerét találtam, az alezredesét. Mi a szar? Mellette a 7-es szám villogott, így gyors léptekkel elindultam.
Minden kihallgató szoba gyakorlatilag két szoba. Az egyik, ahova berontottam, egy hangszigetelt, egyik falán egy hatalmas üvegfallal, ahonnan a második, belső szobára látni. Az elsőben vannak a fontosabb nyomozók, rendőrök és munkatársak, akiknek jelen kell lenni az adott kihallgatáson, a másodikban zajlik maga a kihallgatás. Ahogy beléptem, mindenki felém kapta a fejét, és sajnálkozva nézett rám. Értetlenül néztem vissza, és az ablak felé kaptam a fejem. Örülök, hogy nem látni a mi szobánkat. A lábam földbe gyökerezett. Niedermüller higgadtan támaszkodott a szürke fémasztalnak, a mögötte lévő ajtónál két rendőr állt, vele szemben bilincsbe verve a gyanúsított, a gyilkos: Horváth."
A Kálvinon le kellett ülnöm. Hajnali hatkor, ráadásul szombat reggel még nagyon kevesen lézengtek az utcán, páran; ahogy én is, a tegnapi buli után botorkáltak haza. Leültem az aluljáró korlátjára, és szabad folyást engedtem a könnyeimnek. Még nem volt időm tisztán végiggondolni Horváth tettét. Hogy tehette? Három évig hazugságban dolgoztunk együtt. Miután kiderült, hogy ő a tettes, a hír, hogy nem csak munkakapcsolat volt köztünk, akármennyire is volt tiszavirág életű, futótűzként terjedt el a kapitányságon. Mindenki sajnálkozó tekintetével kellett megbirkóznom, amikor kértem, hogy hadd hallgassam ki én is.
Csakhogy a szobában már nem Horváth volt. Nem ismertem az embert, aki szemben ült velem.
" - Nahát, Vivi! Hogy intézted el, hogy beengedjenek? - mosolygott Horváth, és összekulcsolt kezekkel dölt előre az asztalon. Állva csillogó tekintetét, mindenféle érzelem nélkül az arcomon ültem le vele szemben.
- Miért tette? - kérdeztem hivatalos hangon.
- Ugyan már, édes... Te tudod, miért vagy jó? Mert tudsz a gyilkosok fejével gondolkodni - nevetett Horváth.
- Miért tette? - ismételtem meg a kérdést.
- Akarod hallani? Akarsz a te Viktorod szájából ilyet hallani? Nem akarod inkább megtartani azt az estét búcsúajándéknak az utazás előtt? - mereven álltam a tekintetét, lepergett rólam minden pimasz megjegyzése. - Hát jó - megvonta a vállát, és kényelmesen hátradőlt a székében. - Szeretem látni, ahogy elhagyja őket az élet. És anyám szociológus volt. Meséltem már neked az anyámról? Nem véletlenül. Elhagyott. Apámnak hagyott egy levelet, hogy a munkájának akar élni, és hogy kár volt gyereket vállalni. Te is bekattantál volna a helyemben, édes - mosolygott negédesen.
- Miért pont a kanál? - próbáltam lényegre törő maradni, és nem mutatni, mennyire szíven üt a viselkedése. Mintha egy másik ember lenne. De ő csak egy gyilkos, ezt nem felejthetem el.
- Ez vicces - nevetett fel. - Láttad a Kanalas gyilkost? A világ leghosszabb filmje. A gyilkos kilenc éven át üldözi az áldozatot, és egy kanállal ütögeti. 9 óra a film. Nem semmi. A trailer 20 perces. Vicces film. Valamit akartam vele kezdeni. De senkit nem hajkurászhatok 9 évig... Hála az emberi leleményességnek ezt is megoldottam."
Nem bírtam tovább visszaemlékezni. Hisztérikusan sírtam a 9-es buszon is, és még a Nyugatiban is, ahol leszálltam. Muszáj volt egy kicsit beülnöm a pályaudvarra, hogy megnyugodjak. Hogy ismerheti félre az ember a másikat ilyen élesen? Taknyom-nyálam egybeszakadt, mire összeszedtem magam, és hazavánszorogtam.
A zuhany alatt az utolsó undorító dolgot pörgettem végig, ami átbillentette a szekerem London felé. Konkrétan a tegnap este.
2013. OKTÓBER 12.
" - Vivi... - nézett rám szeretetteljesen Ági. A "vitatkozóban", vagyis a tárgyalóban ültünk, és éppen a búcsúbulim ment. Réka ragaszkodott hozzá, mint utóbb kiderült, én nem is tudtam az egészről. - Amikor eljöttél hozzám gyakorlatra, tudod, sokszor említettem, hogy hasonlítunk. Büszke vagyok rá, hogy ez így van, még ha szarakodsz is a könyveddel... - mindenki felnevetett, én meg belepirultam a pezsgőspoharamba. - Szóval csak annyi, hogy vidd el a jó hírünket az esős Londonba, és szedj fel egy gazdag producert! - mindenki nevetve koccintott.
~*~
- Hát itt vagy - lépett mellém Krisztián, mire kicsit összerezzentem. Bevallom, semmi jelét nem adtam, hogy részt vettem volna a bulin, és azt hiszem, ez érthető is. Mindenki tudott Horváthról.
- Pedig nem bújtam el...
- Mit szólnál, ha elszöktetnélek erről a borzalmas kényszer buliról?
Kellemesen csípte az arcom a szél, ahogy kiléptünk a lépcsőházból, és a budai oldal felé vettük az irányt. Nem akartam éjszakai járatra szállni, mert büdös,és valószínűleg a bérletem is lejárt már. A séta pedig jó! Még, ha kilométerekről is van szó.
Krisztián egy új építésű lakóparkban lakott. Ha jól emlékszem, nemrég költözött ide, ez az első saját lakása. A lift a legfelső emeletre vitt, így egy tetőtéri lakásba értünk. A világosbarna, és a fekete uralkodott, férfias eleganciával, a falakon fekete-fehér képekkel, ha jól láttam, nem csak a saját képeivel.
Kényelmesen süppedtem be a kanapéba, Krisztián egy másik szobában, gondolom a konyhában matatott, amíg le nem huppant mellém egy üveg whiskyvel és két pohárral.
- Kitaláltam egy játékot! - mind a kettőnknek töltött. Kicsit félve néztem rá, mire felnevetett. - Ne nézz így! A lényeg, hogy beteszem a Dallast, és akkor kell innunk egy pohárral, ha a sorozatban is isznak. Na, mmit szólsz? Benne vagy?
- Miből gondolod, hogy sokat isznak?
- Tudom."
A Ewing család nem szűkölködött, de köztük soha senki nem lett részeg. Nem úgy, mint mi. Hajnalban halkan másztam ki Krisztián öleléséből, felöltöztem, és hazamentem.
El kell mennem...
Szia, mikor olvastam éppen a kórházban csücsültem, ezért nem kiabálhattam fel, hogy ; MI A FASZ?
VálaszTörlésUgye tudod mire értem. :D Soha nem gondoltam volna, hogy Horváth a kanalas gyilkos...de miért Ő olyan édes volt. Én azért még remélem valamikor még feltűnik valamelyik részben, ja és azt nem értem még, Vivit miért nem ölte meg? Vagy most jut eszembe Horváth egy azonos csaj típusra ment...
Szegény Vivien kurvára kilehetett ettől.. sajnálom, jobb is lesz neki Angliában.
Na és az utolsó sorok megmosolyogtattak, ha jól értelmeztem Krisztián nem tudta a gatyájában tartani a kobráját...Vivi pedig szívesen befogadta azt. :D
Hozd hamar a kövi részt. :)
xx
Még jó, hogy nem kiáltottál fel, az én lelkemen száradna legalább öt idős néni infarktusa! :-D
TörlésIgen, érdekes, hogy Horváth a gyilkos, és ha csak el nem szökik a börtönből, akkor szerintem az ő csillaga itt leáldozott. :-)
Vivit pontosan ezért nem ölte meg, mert nem illett bele abba a kategóriába, amire ő vadászott. Bár a külső jegyekre annyira nem tértem ki, de se nem szociológus, sem pedig 21 éves. És azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, Horváth szerette Vivit, ezért is nem ölte meg. :-)
Jobb lesz neki kinn, kicsit kiszakadni ebből a sok sajnálkozásból, és mindenből, én is úgy gondolom, hogy Anglia jó választás.
Na igen, Krisztián meg kicsit vigasztalta, hátha.. :-D
xx
most találtam rá és már el is olvastam, csak úgy faltam a sorokat, remélem örülsz a meglepetésemnek :) http://piszoktitok.blogspot.hu/
VálaszTörlésMeglepõdtem smikor kiderült ki a gyilkos, de jó kis meglepetést hozott. Nagyon jól leírod a történetet! :)
VálaszTörlés