2014. március 6., csütörtök

16. fejezet - Régen minden más volt...

Hey sweeties!!

Most egy ideig szeretnélek titeket, megmaradt kis táborom, egy kicsit kétségek között hagyni. Ahogy azt az előző fejezetekben már észrevettétek, a dőlt betűk között megbújik valaki, aki minden alkalmat megragad némi filozófikus gyilkolásra. Küldetése van. Okkal van itt, és remélem, néhányatok nekiáll elméleteket gyártani. :-D 
Ó, és ezenkívül kaptam díjat! Remek válaszaimat a 'Díjak' menüpontban találjátok. :-)

Spoilerveszély:
Benedict, Martin.

xx, Elly 



***



Komótosan törölgette a pisztoly csövét. Utálta, ha csak egy apró pihe is megtörte a ráeső fény tökéletességét. 
Egyetlen golyó volt a tárban. Nincs szüksége többre. Pontosan tudja, mennyire jól céloz. Sosem hibáz. Magától tanult lőni, de úgy látszik, ahogy az ölés többi formája, ez is könnyen ment neki.  

A mai áldozatot igazán magasztos gondolatok ihlették. 
Isten. A hit. 
Vajon Isten tartja annyira a szolgáját, hogy megvédje a haláltól? Vagy csak azért kell neki, hogy a mennyben sok pajtása legyen? 
Komótosan pakolta ki a lerobbant hotelszoba rozzant ágyára fekete sporttáskája tartalmát. Minden apró részletet percre pontosan kiszámolt, így nem érhette meglepetés. Nem szeretett meglepődni. Nem szerette az érzést, ahogy a szíve szaporán ver. Kellemetlennek, és hiábavalónak találta. Egy szívnek az a dolga, hogy egyenletesen pumpálva életben tartsa az embert, vagy éppenséggel semmittevő halottat kreáljon. 
Az előkészületekkel való pepecselés közben a Doors The end c. számát dúdolta, és már arra gondolt, hogy ha csendesen hazalopózik, hogy a lakótársa ne vonja kérdőre, majd erre a dalra fog elaludni. 

Nem idegeskedett. Hetek óta figyelte a régimódi csuhát viselő tiszteletest. Arcán mindig békés mosoly ült és minden, a templomba érkező emberhez volt pár kedves szava. Ő is kedvelte a tiszteletest. Tulajdonképpen csak a legutóbbi gyónás után döntötte el, hogy meg fogja ölni. 

Hosszú, előkészületekkel teli percek teltek el, amikor az óra végre fél tízet ütött. Leoltotta a villanyt, és az ablakba készített pisztolyt a kezébe véve a pontosan kiszámított helyére állt. A pap pontban fél tízkor jön ki minden nap, hogy bezárja a kiskaput. Azaz neki negyvenhat másodperce van, hogy kiválassza a megfelelő pontot ahova lőni fog, majd további három, hogy elsüsse a fegyvert, ami pontosan oda fúrja a golyót, ahova ő akarja. 
Magában számolta a másodperceket.
Megvan.
Lövés.
Halott.


*


Hetek óta nem történt semmi érdemleges. Piti ügyek a Yardnál, a forgatás a BBC-nél. Egyre közeledett a nap, amikor vége egy újabb évad felvételeinek. 
Kicsit pánikoltam. Mit fogok én csinálni? Rendben, hogy három éves szerződésem van a BBC-vel, de mivel a Sherlock-ra specializálódtam, nem igazán tudom elképzelni, hogy hova tovább. Nem hiszem, hogy én lennék a megfelelő ember, egy romantikus minisorozat történetének megírásában. Talán előre legyártunk pár Sherlock-ot...

 - Vivi... Mintha nem is itt lennél - lengette a tenyerét  a szemeim előtt Martin. 
 - Neked könnyű... Ha itt végeztél mehetsz Hobbitot forgatni - nem is néztem rá, úgy közöltem vele a számomra szomorú tényt. - De én mit fogok csinálni? 
 - Úgy beszélsz mintha örökre vége lenne a Sherlocknak. És ott a Yard.
 - Semmi nem történik... Az emberek leálltak a gyilkolással. Már csak lopni járnak az utcákra.
 - Micsoda tragédia - nevetett Martin és egy újabb falat szendvicset tömött a szájába. A büfében ültünk egy szerdai forgatási szünetben. Csak ide-oda tologattam egy koktélparadicsomot a salátám tetején.
 - Az is... Semmi nem történik. Csak hazamegyek forgatás után, megvacsorázom, és leülök a sorozatom elé. Nemsokára befejezem a House-t! Nyolc évad! Martin nyolc évad....
 - Biztos király melót kapsz. Steve bír téged. Ha meg nem felvehetlek a gyerekek mellé nevelőnek - vont vállat vidáman.
 - Nem biztos, hogy jó ötlet lenne, ha tőlem tanulnának a gyerekeid - ráztam a fejem nevetve.
 - Szeretnek téged. Grace növeszti a haját, hogy rád hasonlítson.
 - Szerintem még időben beszéld le róla. 
 - Csak azt látják, hogy mindenki szeret, és tehetséges vagy. És jófej. Meg az sem utolsó, hogy állandóan csokit veszel nekik, ha itt vannak.
 - Most mit mondjak... Vaj szívem van - véget vetettem a paracsidomfutamnak és jóízűen zabáltam be a salátám. 

Martin témája felvidított. Nem szeretem a gyerekeket, az unokatestvéreimet kivéve persze, de Joe és Grace igazán cuki. És ragaszkodók. Amikor először besprinteltek a forgatásra, próbáltam kikerülni a kontaktust tekintve hogy annyira beszélek a gyerekek nyelvén, mint orkul. 
Aztán mégis megtámadtak. Hihetetlen, mennyire alkalmazkodó a gyermeki lélek. Azonnal úgy fecsegtek velem, és fonták a hajam, mintha ezer éve ismernénk egymást. Bevallom, kicsit betojtam tőlük. Aztán ettünk egy-egy csokit a büfében, és megtört a jég.

 - Megvártok? - huppant le a mellettem lévő üres székre Benedict egy üveg vízzel és egy sonkás szendviccsel. Martin az utolsó falattal tömött szája miatt csak bólintott, ahogy én is. 
 - Komolyra fordítva a szót - nézett rám jelentőségteljesen Martin. - Hétvégén Amandával lelépünk wellnesselni. Nem vigyáznál a gyerekekre? - oké... Most vert le a víz. Pár másodpercig csak bámultam magam elé. Még az unokahúgom sem volt huzamosabb ideig velem, nemhogy két idegen gyerek... - Mit mondasz?
 - Hogy... Én? - ezt mind.
 - Igen. Szeretnek téged, és hiába nyúztak, nem jöttél ki a sodrodból. Ezenkívül hallgatnak rád.
 - Benedict? - néztem az említettre, pár oktávval magasabban ejtve a nevét.
 - Mármint ketten? - fordult felém göndör fürtjeivel.
 - Nekem oké - kacsintott Martin. Nem pont így értettem. Úgy gondoltam, hogy ő vigyázzon rájuk helyettem. 
 - Pénteken hozd át őket forgatás után - harapott bele a szendvicsébe Benedict.
 - Jó. Viszünk mindent. Csak Oreo-t ehetnek nasinak, és maximum, ismétlem maximum tíz órakor takarodó. Most éppen a Csipkerózsika a menő, de nyugi, azt is visszük DVD-n. 
 - Szombaton elvihetnénk őket valahova - vetette fel Benedict.
 - Szerintem valahova kirándulni a közelbe. Akkor hamar elfáradnak. 
 - Piknik? 
 - Remek. Szeretik a nutellát. Keksszel oké. De a cukros lónyálakat mellőzzétek. 
 - Játékok?
 - Viszünk mindent. Ha jó idő lesz, lehetőleg kinn játszanak - nem győztem kapkodni a fejem. Kriminális hidegvérrel tervezték a hétvégémet az orrom előtt. 
 - Csak egy kérdés - emeltem közéjük a mutatóujjam. - Ha Benedict elvállalta, miért kellek én?
 - Hozz egy hétvégényi cuccot pénteken. Innen már hozzám megyünk - hihetetlen, milyen balta arccal közölte. Lefagytam. 
 - Hát jó... - egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ez jó ötlet. 


*


 - Nem értem, miért vágsz olyan fejet, mint akit a vesztőhelyre visznek - rázta a fejét Ben. Az ágyamon terpeszkedett, én a szekrényem előtt feküdtem hason fekve.
 - Nem érted... Valami más...
 - Mármint?
 - Benedict... Olyan más. Az oscar óta, azt hiszem. Divatceleb lesz belőle. 
 - Hogy micsoda? - nevetve könyökölt fel. 
 - Divatceleb. Mint DiCaprio, meg Brad Pitt, akiket az emberek nagy része csak azért imád, mert mocskosul jól néznek ki, holott baromi tehetségesek. De ez senkit sem érdekel, mert csak a külsőségeket látják. Benedicttel is ez fog történni. 
 - Miből gondolod, hogy más is annyira oda van érte, mint te? 
 - Mondd, te nem láttad az oscaron? Nem mondom, egy csokornyakkendő sokkal jobb lett volna, de lássuk be, irgalmatlanul jól nézett ki. És ez sajnos a sekélyes tinédzsereknek is feltűnt, akik felébredve Edward Cullen harapásából most Benedictre vetik magukat. Már látom a jeleket. A Facebook csoportok, a postok, Twitter, Instagram, és Isten tudja, mi még... 
 - Nem vagy kicsit önző? 
 - Nem magamnak akarom. Csak hogy ne azért ítéljék meg, amiért most. Én azért bolondultam bele annak idején, mert mindent elhittem neki, amit eljátszott. Nem azért mert, húú, vörös és színváltós a szeme. És tudod mi a leglohasztóbb? Hogy tesz rá. Élvezi - keserűen koppant a fejem a padlón. 
 - Akkor már nem is vagy belézúgva?
 - El sem hiszem, hogy ezt kérdezed... - röhögtem bele a szőnyegembe. - Nem tudom... 
 - Új vörös kedvenc után kell nézned. Talán, ha befesteném a hajam... - hallottam, hogy elröhögi a végét.
 - Hülye vagy. Ez komoly. Én a színészbe szerettem bele. A játékba. A játékába. Nem abba az emberbe, aki akkor lesz, ha megérzi az ízét Hollywoodnak. Nem akarom. Én a régi Benedicttet akarom. 

5 megjegyzés:

  1. Á, nem találok szavakat, továbbra is imádom, az egyik legjobb blognak tartom! <3 Remélem hamar jön a folytatás! :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Eddig még nem írtam neked, de most úgy érzem, épp itt az ideje, hogy megtörjem a csendet. Nagyon tetszik a történeted, többek közt ez indított el az úton, hogy elkezdjem nézni a Sherlockot (aminek legnagyobb bánatomra ma a végére értem). És eleinte nem értettem, mit szeretnek az emberek a sorozatban, Benben. Aztán elkezdett színészkedni, és 12 perc alatt padlón voltam. Szóval csak oda akartam kilyukadni, hogy értem Vivit. Mármint, értem mit szeret és mit nem szeret Benedictben. :D

    Egyébként rettentően tetszenek a fordulataid, a cselekményszálad, a karaktereid (a sajátjaid közül főleg Hubbard *-* :D). Meg a karakterek változását, jellemfejlődését. Aaaanyira nagyon szeretem olvasni azt, ahol a jellemfejlődés megvan. Az egész történet kompletten nagyon-nagyon tetszik. Szóval valószínűleg újra és újra el fogom olvasni, ha vége lesz. :D

    Elméletgyártásban nem vagyok jó, főleg nem este, főleg nem egy agyzsibbasztó modern dráma elolvasása után este. Jelen pillanatban semmi összefüggő, épkézláb elmélet nem tudna megszületni a fejemben, szóval ez most sajna elmarad.

    De cserébe nagyon várom a folytatást, mert kíváncsi vagyok mit alkot majd Vivi meg Benedict, mikor felvigyáznak Martinék lurkóira *-*
    Nagyon tetszett. :)
    puszi, Dora

    u.i.: bocsánat a regény és az esetleg előforduló értelmetlen mondatok miatt.. :D

    VálaszTörlés
  3. Ezek nagyon komoly vádak, és esélyesnek látom, hogy teljesen komlyan gondoltad... ugye így volt? Egyébként pedig nem értem az aggodalmad, mert én tiszteletben tarom a szereteted, rajongásod, azt hogy tetszik, és hogy nagyon tehetséges színész, továbbá, hogy másoknak is tetszik, de erős túlzásnak érzem ezt a Dicaprio, Brad Pitt hasonlatot. Az egész világon nincs egy nő, aki azt tudná rájuk mondani, hogy nem néznek ki jól, nem is vita tárgya. De Benedict... nem vagy elfogult kissé a kinézetével a játéka miatt?

    Isten szolgáját megölni, pisztolycsövet fényesítgetni, mélyen szántó gondolatokat közölni elég kellene, hogy legyen, de most mégsem az. Annyira zavar, hogy még nem jöttem rá, pedig tudom, hogy a megfejtés az orrom előtt van. Már nagyon kíváncsi vagyok.. jó igazából én már mindenkit meggyanusítottam úgyhogy tutira igazam lesz, mert legalább egyszer már mindenki volt. Komolyan. de mindenki egyformán gyanús. Sőt, ha jobban meggondolom, már tudom is, hogy kit neveznék meg most, ha rákérdeznél... de nem vagyok benne biztos. Pedig gondolkodtam. Nem sokat, de gondolkodtam. Mikor derül már ki?...
    ~xx

    VálaszTörlés
  4. Nekem van egy elméletem, hogy ki lehet a gyilkos( ami meg jegyszem még szerintem is hülyeség), szerintem Vivi lakótársa az Ben, nemtom honnan jött csak mikor olvastam az elejét hirtelen ez ugrott be.

    Egyébként nagyon jó fejezet lett :) Kíváncsi vagyok mit fognak csinálni együtt a gyerekekkel,

    VálaszTörlés
  5. Szia
    Meglepi nálam :) http://behalozva-lm-1d-fanfiction.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés